Rögtön a kirgíz függetlenségi ünnepségek után, szeptember 1.-jén Üzbegisztán ünnepli a jeles évfordulót.

Bár Iszlam Karimov elnök megbetegedése miatt a hivatalos ünnepségeket elhalasztották, az évforduló mégis csak fontos nap.

A képgalériák megérkezéséig, csak úgy mint Kirgizisztán esetében, következzen egy rövid történelmi áttekintés.

Az üzbégek eredete

Az üzbég a legnagyobb türk népcsoport Közép-Ázsiában. Ők alkotják Üzbegisztán lakosságának többségét, de kisebbségi csoportokban élnek minden szomszédos országban, valamint Törökországban, Szaúd-Arábiában és Pakisztánban is él diaszpórájuk.

Az üzbég elnevezés eredete vitatott. Egy elmélet szerint Oguz Kán, más néven Oguz bég nevéből ered, míg más vélemények szerint a szó jelentése "független", az "úr maga"; az O'z (önmaga) és a türk bék/béj/bég cím összetételéből jött létre. Olyan magyarázat is létezik, hogy az "Uz" az oguz türkök egyik csoportjától származik, és egyesítve a béj/bék címmel jött létre az "uguz-bej" szó, vagyis "egy oguz vezetője".

Üzbegisztán a türkök megérkezéséig

Az i.e. első évezredben iráni nomádok érkeztek a területre, akik öntözőrendszereket és csatornákat építettek a folyók mentén. Ekkortájt kezdődött el Buhara és Szamarkand felemelkedése, mint kulturális és kormányzati központ.

Az i.e. 5.-ik évszázadra Baktria, Szogdania és Tokharia államai uralták a térséget. A Selyemút "megnyílásával" Buhara és Szamarkand még gazdagabbá és jelentősebbé váltak. A gazdasági fejlődés hatására megindult Transzoxiána (arab elnevezéssel Mawarannahr) államának felemelkedése.

I.e. 327-ben még a makedón Nagy Sándor is megfordult a térségben és legyőzte Baktriát és Szogdaniát. Birodalmának széthullása után a Pártus és Szasszanida Birodalmak tették rá a kezüket a mai Üzbegisztán területére.

Amíg meg nem érkeztek az arab hódítók az i.sz. 7.-ik század közepén. A 8.-ik századra az arabok meghódították az egész térséget és elhozták az iszlám civilizációt. Bár Közép-Ázsia is áttért az új vallásra, sikeresen megőrizték kultúrájuk perzsa jellegét is, és az arab birodalmak meggyengülése után újra az iráni államok emelkedtek fel (mint például a Samanida Birodalom), megőrizve a perzsa nyelv jelentőségét.

Transzoxiána eltürkösödése

Az i.sz. 9.-ik századtól az északi sztyeppék felől új népcsoportok, a türkök kezdtek el beszivárogni a közép-ázsiai régióba, akik számos államalakulatot szolgáltak itt az idők során, majd magas katonai pozicíóba jutva megalakították a saját államaikat. A türk vezetőréteg felemelkedése megindította a nagyobb számú türk bevándorlást a régióba.

Az első ilyen türk államalakulat a Ghazvanida Birodalom volt, majd létrejött a Karakanida Birodalom is, de ezeket a szeldzsukok legyőzték és vazallussá tették.

A szeldzsukok után pedig megérkezett Dzsingisz kán, amelynek hála még jobban felgyorsult a régió eltürkösödése, mert bár Dzsinigsz kán mongol volt, seregének jelentős része türk hadakból állt. A mongol invázió menekülésre kényszerítette az iráni eredetű népeket.

Dzsingisz kán halála után még 1-2 évszázadig az örökösei uralták sikeresen a területet, de az 1380-as évekre a korábban elkezdődött törzsi harcokból Timur (Tamerlán) emelkedett ki és alapította meg a Timurida Birodalmat. Uralma alatt virágzott a perzsa-iszlám kultúra, valamint a tudományokat is jelentősen támogatta. Unokája, Ulug Bég volt a világtörténelem első legjelentősebb csillagásza.

Timur Szamarkandban

Ekkortájt vált a türk nyelv csagataj dialektusa az irodalmi nyelvvé. A 15.-ik század második felében tevékenykedett Ali Shir Nava'i, a kor egyik legnagyobb írója Heratban.

Timur halálával viszont szétesik a birodalom.

És megérkeznek az üzbégek

A Timurida Birodalom összeomlásával keletkező hatalmi űrt az Aral-tenger északi részén élő üzbégek kezdték el betölteni 1501-től kezdve.

Az üzbégek megalapították a Buharai és a Kívai Kánságot, amelyek a 16.-ik századra meg is gyengültek az egymással, valamint a perzsákkal való folytonos csatározásokban. A Selyemút jelentőségének csökkenése szintén hozzájárult a hanyatláshoz.

A 17.-ik és a 18.-ik században észak felől a kazah és mongol törzsek folytonos betörései tovább gyengítették az üzbégeket.

Medve a sztyeppéken

A 19.-ik századtól kezdve Moszkva Közép-Ázsia felé kezdett tekintgetni, többek között a térséghez közeli brit gyarmatosítási kísérletek miatt, a térségben rabszolgaként tartott oroszok miatt, valamint hogy rátegye a mancsát a kereskedelemre és biztosítsa a birodalom pamutellátását (az amerikai polgárháború miatt az Egyedült Államokkal való kereskedelem megtorpant).

1850-től megjelentek az orosz seregek a térségben, és 1876-ra az összes kánságot orosz protektorátusi státuszba kényszerítették.

Az orosz uralom valamilyen szintű iparosodást és vasútépítést hozott magával, de a pamutipar egyoldalú fejlesztésének hatása még ma is érződik.

Az orosz elnyomás hatására jelent meg a dzsadidisták csoportja, akik gazdag kereskedő családok értelmiségi utódai voltak, és a függetlenség mellett álltak ki, miközben "megfontolt" (az iszlám kultúrát megőrző) reformokat sürgettek.

1916-ban az egész térség forrongott, mert az orosz birodalmi vezetés eltörölte a közép-ázsiaiak I. vh.-ban való részvételének immunitásáról szóló rendelkezést.

Éljen (vagy inkább ne?) a szovjet hatalom!

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom elhozta a népek önrendelkezési jogát, de csak ha a proletár, internacionalista önrendelkezés joggal élnek. A szovjet uralom ellen megindult a baszmacsi felkelés, de ezt a vörösök leverték, és a korábban megalapított Horezmi Népköztársaságot, valamint a Buharai Népi Szovjet Köztársaságot 1924-ben beolvasztották az akkor még Tádzsikisztánt is magába foglaló Üzbég SzSzK-ba (Tádzsikisztán 1929-ben válik ki).

Fajzulla Kodzsajev lett az ország kommunista vezetője, aki ugyan maradéktalanul végrehajtotta a moszkvai ukázokat, de közben próbálta az üzbégek számát növelni a kormányzatában, amit Sztálin rossz szemmel nézett.

Ennek eredményeképpen, Kodzsajevet és az egsz üzbég vezetőréteget letartóztatták és kivégezték a sztálini üldöztetések idején. Helyükbe a központhoz feltétlenül hűséges kádereket helyeztek (akiknél nem állt fent a nacionalista elhajlás veszélye).

A Nagy Honvédő Háború idején nagyon sok üzemet telepítettek Üzbegisztánba (más közép-ázsiai országokhoz hasonlóan), amely később hozzájárult a megnövekedett orosz bevándorláshoz. A sztálini paranoia miatt továbbá jelentős számú krími tatárt, csecsent és koreait telepítettek az országba.

Az oroszosítás megkövetelte a vezetőrétegtől, hogy elhagyják hagyományos üzbég életstílusukat, valamint nyelvüket az államigazgatásban, ami miatt Üzbegisztán vált politikailag az egyik legkonzervatívabb országgá a Szovjetunióban.

Hruscsov és Brezsnyev vezetése alatt ismét elfoglalhattak vezető pozíciókat üzbégek. A magas beosztású helyiek felélesztették a regionális és klánbeli kapcsolataikat, így fordulhatott elő, hogy Saraf Rasidov (lent), az üzbég kommunista párt főtitkára (1959-1982) számos rokonát és ismerősét emelte jelentős pozícióba a párton belül, valamint számos moszkvai elvtárs megvesztegetésével kicsit enyhíteni tudta Moszkva nyomását a tagköztársaságon (pl. enyhíteni a Moszkva által diktált egyre magasabb pamutkvótákat).

Rasidov halála után Moszkva ismét megpróbálta fennhatóságát jobban érvényesíteni, és 1986-ban az egész üzbég vezetőséget (Rasidovot is, annak ellenére, hogy már nem élt) a pamutkvóták meghamisításával vádolta meg. Üzbegisztán neve egybeforrt a korrupcióval.

Illiberális demokráciát!

A Gorbacsov elleni puccskísérlet hezitálást okozott az üzbég vezetőségben, de végül az ország Legfelsőbb Tanácsa 1991. augusztus 31.-én függetlennek nyilvánította az országot. Ugyanazon év decemberében a népszavazáson a voksok 98,2%-a a függetlenséget pártolta.

A Szovjetunió szétesése, úgy mint minden volt tagköztársaságban, gazdasági visszaeséssel járt, valamint újra megerősödött az iszlám, és Üzbegisztánban számos terrortámadást hajtottak végre radikálisok (1999. februárjában Taskentben, 2004. márciusában Buharában, 2004. júliusában megtámadták Izrael és az Egyesült Államok nagykövetségeit, 2005. májusában több száz tüntetőt öltek meg az üzbég seregek Andizsánban - bár ez nem terrortámadás volt).

Iszlam Karimov a függetlenség elnyerése óta vezeti az országot, amely távol áll a liberális dmeokráciától. Emberi jogi szervezetek és nyugati országok rendszeresen kritikával illetik Üzbegisztánt.

A napokban szenvedett agyvérzést Karimov elnök, a hivatalos nyilatkozat szerint továbbra is kezelés alatt áll. A függetlenségi ünnepségeket elhalasztották.

Az elnök halálának esetén egy új fejezet nyílhat az ország történelmében, de nem biztos, hogy pozitívabb. Sikertelen utódlás esetén a káosz és vallási szélsőségek potenciálisan tragédiát hoznának nem csak az országnak, hanem az egész térségnek.