Egy kis kirgíz történelmi áttekintés a holnap ünneplendő 25.-ik függetlenségi évforduló alkalmából.

A kirgízek eredete

A jenyiszeji kirgízek, ahogy az elnevezés is arra utal, Közép-Szibériában, a Jenyiszej folyó felső részén éltek. A kínai történetírás először i.e. 201-ben számol be erről a türk népről.

Egy legenda szerint minden kirgíz őse a Kizil Tajgan (Vörös kutya). A történet szerint a kán rendszeresen hosszú sétákra járt 40 hajadon szolgálójával. Egyszer, a hazafelé vezető úton azzal szembesült, hogy a szülőfaluját feldúlta az ellenség, és csak egy vörös kutya maradt életben. A hercegnő és 40 szolgálója teherbe estek, egyetlen hím lévén a környéken, a Vörös kutyától. A leszármazottakat, a matrónák száma alapján kezdték el kirk-kiz-nek ("40 lány"), vagyis kirgíznek hívni.

Sokkal földhözragadtabb magyarázat a név származására, hogy a 40-es szám (kirk) inkább 40 törzsre utalhatott, akik összefogtak a közös ellenség ellen.

Más magyarázat szerint az elnevezés a kirkün szóból származhat, ami "mezei népet" (vagy talán "mezei hunokat", de ez vitatott) jelentett.

A 18-19.-ik században az európaiak az oroszból latinosított kirgíz szót vették át, amit egyébként a szomszédos kazah népre is használtak. Amikor már megkülönböztetésre volt szükség, a kirgízeket fekete kirgíznek hívták (a sátraik színe alapján), a kazahokat pedig kirgíz-kazahnak.

A középkorban

Sok évszázadot előre ugorva a történelemben, a kirgízek akkor hallatnak ismét magukról, amikor az i.sz. 8.-ik században, a Goktürk Birodalom összeomlásakor megalapítják a Kirgíz Kánságot.

I.sz. 758-ban az ujgorok megölik a kirgíz kánt, és ezzel az Ujgur Kánság fennhatósága alá kerülnek, majd 840-ben sikerül lerázni az ujgur igát, amellyel újra megerősödik a kirgíz befolyás és fokozatosan a Tien Shan hegységig nyúlik le.

A 13.-ik század elején viszont a történelem színpadjára lép Dzsingisz kán, és uralma alá hajtja a legtöbb közép-ázsiai népet, így a kirgízeket is.

A Karagandai Kánság megalakulásával (10.-ik sz. - korai 13.-ik sz.) a szomszédos területeken, az iszlám civilizáció eléri a kirgíz területeket is, amelynek köszönhetően megindul a városiasodás, az írásbeliség és a történetírás.

Dzsingisz kán széthulló birodalmainak utodállamai dominálják a területet egészen a 17.-ik század elejéig, amikor a kirgízek majdnem egy évszázadon keresztül ellenállnak a Dzsungár kánság hódító törekvéseinek és megvédik a függetlenségüket.

A 18.-ik század közepétől kezdve a 19.-ik század 20-30-as éveig Kirgizisztán egész területe a Kokandi kánság befolyása alá kerül. Ez idő alatt az észak-kirgizisztáni törzsek elkezdtek az Orosz Birodalom felé tapogatózni.

Még rosszabb lóra tettek?

1868-ban az északi kirgízek, nem sokkal azután, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítettek az Orosz Birodalommal, orosz uralom alá kerültek, a déli területek pedig 1876-ban csatlakoztak a birodalomhoz.

1 évvel később, 1877-ben feláll az orosz területi adminisztráció, amely intézményesítette a nemzeti és gazdasági elnyomást a térségben. Az első közép-ázsiai gyarmatosítás elleni felkelés 1898-ban tört ki a fergana-völgyi Andizsánban.

Az Orosz Birodalom számos életmódbeli változást eredményezett, mint például megkezdődött a kirgíz nép történetének, kulturájának, valamint a természet és a földrajz tanulmányozása.

A haladás ellenére, a cári elnyomó politika vezetett a tragédiába torkolló 1916-os felkeléshez.

Éljen a forradalom!

Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom megpecsételte Kirgizisztán sorsát is. A szovjetek minden népnek nemzeti önrendelkezési jogot adtak, de a gyakorlatban csak azt az önrendelkezési jogot támogatták, hogy a bolsevikok kerüljenek hatalomra mindenhol a volt Orosz Birodalom területén. A nagy Oroszország kocsácsolta frigy első és második rész.

1924. október 14.-én megalakul a Kara-Kirgíz Autonóm Terület, a Szovjetunió államszövetségében természetesen, amellyel elkezdődik a szocializmus építése Kirgizisztánban is.

1926-ban az autonóm terület státuszról előrébb lépve, autonóm köztársasággá válik Kirgizisztán, majd 1936. december 5.-én, a sztálini alkotmány elfogadásával a Szovjetunió egyik teljesjogú tagköztársaságává válik.

Ahogy az mindenhol történt, az országban is megindult az iparosítás, de jelentős maradt a mezőgazdaság szerepe is.

A Nagy Honvédő Háborúban 360 ezer kirgíz katona harcolt, akikből 73 kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A közép-ázsiai országok II.-ik világháborús szerepéről itt írtunk.

A szovjet időszak ugrásszerű fejlődést hozott a kulturális életben is (bár ez ugye nézőpont kérdése), mert megszűnt az írástudatlanság, új oktatási rendszert alakítottak ki, valamint a tudományok fejlődésében jelentős szerepet játszot az SzSzKSz Tudományos Akadémiájának kirgizisztáni kirendeltsége, amely 1954-ben átalakult a Kirgíz SzSzK Tudományos Akadémiájává.

1924-ben bevezetik a kirgíz nyelv arab ábécével való írását, majd 1928-ban áttérnek a latinra, 1941-ben pedig a máig is használatos cirillre.

A sok pozitívum ellenére, az elnök weboldala azért azt is megjegyzi, hogy nem szabad elfelejteni az időszak totalitáriánus jellegét. Néhány személyes beszámoló alapján azonban (tehát azért közel nem reprezentatív minta), sokan visszavágynak ezekbe az időkbe.

A Szovjetunió széthullásának folyamata során Kirgizisztánban is mozgolódni kezdett a nép. 1990. december 15.-én átnevezték az országot Kirgizisztáni Köztársaságnak, majd 1991. február 5.-én az eddig Frunze-nak hívott fővárost átnevezték Biskek-re.

Ennek ellenére, az 1991. márciusi népszavazáson a szavazók 88,7%-a jóváhagyta azt az indítványt, hogy az ország tagja maradjon egy megreformált Uniónak.

A moszkvai kommunista hatalomátvételi kísérlet azonban megváltoztatta mindenki hozzáállását, és 1991. augusztus 31.-én Kirgizsiztán, a közép-ázsiai országok közül elsőként kiáltotta ki a Szovjetuniótól való függetlenségét.

Aszkar Akajev, egy reformer kommunista lett az ország elnöke.

A gengszter- rendszerváltás után

Megindult a (fél)demokratikus állam kiépítése, valamint a piacgazdaságra való átállás. Az egységes szovjet gazdasági rendszer szétesése negatívan hatott a különváló, de szervesen kapcsolódó államok gazdaságára.

A teljes függetlenedés egyik szimbóluma az 1993-ban bevezetett nemzeti valuta, a szom, amellyel Kirgizisztán a monetáris politikában is önállóvá vált.

Az elharapodzó korrupció, bűnözés. a hatalomkoncentráció (illiberális demokrácia!) kétszer is felkeléshez vezet: 2005. március 24.-én (Tulipános Forradalom (lent) - Akajev elnök elmenekül az országból), majd 2010. április 7.-én (Bakijev elnök elmenekül, majd Fehéroroszországban kér és kap menedékjogot; Roza Otunbajeva vezetésével ideiglenes kormány alakult és egy új alkotmány került elfogadásra).

Az ideiglenes kormány távozása után Kirgizisztán a parlamenti demokrácia irányába indult el, a parlament (Zsogorku Kenes) erős jogosítványokat kapott, szemben a térségben általában jellegzetes elnöki demokráciákkal.

Az ünnepség augusztus 31.-én kirgizisztáni idő szerint reggel 9-kor kezdődik (magyar idő szerint hajnal 5), amelyről természetesen tudósítani fogunk.