"Győzött a Szovjetek hős serege [...] Érctorkok harsogva zúgják a szélnek felszabadítónk hősi nevét!"

Az előző posztban az Orosz Birodalom turkesztáni térhódításáról volt szó, a mostani poszt pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni időszakot foglalja össze röviden.

Hogy a századok könnyei le lettek-e mosva, vagy csak új könnyek születtek, ezt nehéz megmondani.

"Harsogva zengték a szent csatadalt"

Tehát Turkesztán (másodszor is) "felszabadult". Megkezdődött a 70 éven át tartó szocializmus korszaka.

"A népek akarták s alkották meg így"...

A polgárháború után létrehozták a Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot (első nevén Turkesztán Szocialista Föderatív Köztársaság), amely 1918. április 30-a és 1924. október 27-e között létezett, amikor is felosztották Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra (jelenleg Tádzsikisztán), Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaságra (jelenleg Türkmenisztán), Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságra (jelenleg Üzbegisztán), Kara-Kirgíz Autonóm Körzetre (jelenleg Kirgizisztán) és Karakalpak Autonóm Körzetre (jelenleg Karakalpaksztán).

Turkesztán 1922-ben

- Még 1918. márciusában a Fiatal Buharaiak Mozgalma arról tájékoztatta a bolsevikokat, hogy a buharaiak készen állnak a forradalomra és várják a felszabadítást. A Vörös Hadsereg felvonult a városhoz és követelte az emírtől, hogy adja át a hatalmat a Fiatal Buharaiaknak.

Az emír inkább kivégeztette a bolsevik delegációt és néhány száz orosz lakost. A nép mégsem állt készen a forradalomra. A Vörös Hadsereg elvonult.

A Buharai Népköztársaság zászlója

A polgárháború csillapodásával viszont megerősödött a Vörös Hadsereg, és 1920. szeptember 2-án Mihail Frunze vezetésével bevették Buharát és kitűzték a vörös zászlót a Kalyan minaretre. 1920. október 8-án kikiáltották a Buharai Népköztársaságot. Az emír elűzése a baszmacsik felkeléséhez vezetett, amit Sztálin üldöztetésekkel "jutalmazott". Ennek az üldöztetésnek sokan a buharai zsidók közül is áldozatul estek, akik egyébként Izrael megalapítása előtt az egyik legelszigeteltebb zsidóközösség voltak.

- A Horezm Szovjet Népköztársaságot a Khívai Kánság utódjaként alapították meg 1920. februárjában, majd kiáltották ki 1920. április 26-án. 1923. október 20-án Szovjet Szocialista Köztársasággá alakították, de 1925. február 17-én felosztották az Üzbég és a Türkmén SzSzK, valamint a Karakalpak AK között, amikor Moszkva a nemzetiségek alapján kezdte átrajzolni a határokat Közép-Ázsiában.

A Horezm Szovjet Népköztársaság zászlója

- A Kara-Kirgíz AK-t 1924. október 14-én alapították, majd 1925. május 15-én átnevezték Kirgíz AK-re. 1926. február 11-én Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá szervezték, majd 1936. december 5-én megkapta az egyenrangú tagköztársasági státuszt (Kirgíz Szovjet Szocialista Köztársaság).

- A Karakalpak AK-t 1925. február 19-én hozták létre, amely először a Kazah ASzSzK-hoz tartozott, majd az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz, amely időszak alatt ASzSzK-gá szervezték. 1936. december 5-én hozzácsatolták az Üzbég SzSzK-hoz.

- A Kazah ASzSzK-t Kirgíz ASzSzK néven alapították 1920. augusztus 26-án, és az Orosz SzFSzK része volt. 1925-ben átnevezték Kazah ASzSzK-ra és 1929-ben lett Alma-Ata a fővárosa.

A sok határátrajzolgatás és átnevezés 1936. december 5-re, a sztálini alkotmány elfogadásával fejeződött be, amikorra véglegesen kialakult az isztánok szovjet szocialista köztársaság státusza.

"Szövetségbe forrt szabad köztársaságok"

A Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság

Az 1897-es népszámlálás szerint a teljes lakosság (3,392,751) 81,7%-a volt kazah, míg 10,95%-a orosz, ami az 1920-as és 1930-as években jelentősen megváltozott a kollektivizálás okozta éhezések által.

Az etnikai kazahok 40%-a menekült el vagy esett áldozattul ezeknek az éhezéseknek. A hivatalos statisztikák szerint Kazahsztán 1926-os 3,6 milliós lakossága 1939-re 2,3 millióra csökkent.

Az 1950-es, 1960-as években bátorították a szovjet állampolgárokat, hogy költözzenek a KSzSzK szűz földjeire. Többnyire oroszok érkeztek, aminek köszönhetően számuk meghaladta a helyi lakosság számát és aminek köszönhetően a kazah nyelv használata és jelentősége számottevően lecsökkent.

A kollektivizálás mellett még erőteljes iparosításba, valamint olaj- és gázkitermelésbe is kezdtek. Az 1970-es évekre jelentős mennyiségben bányásztak urániumot, ónt és kobaltot.

Szintén az 1970-es években épült meg az Ili folyón és a Balkas tavon a vízerőmű, amelynek hatalmas gazdasági jelentősége volt/van az energiaellátásban, valamint az öntözésben is.

Azt már említeni sem kell, hogy a Bajkonúr űrállomás, amit 1955. június 2-án adtak át, Kazahsztán területén található (és még 2050-ig biztosan Oroszországot illeti a bérlési jog).

A változás szele (glasznoszty és peresztrojka) Kazahsztánban is felébresztette a népet. Az 1986-os felkelésről itt írtunk. Ennek ellenére, Kazahsztán volt az utolsó tagköztársaság amelyik kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól. Jelenleg is az akkori kommunista vezető, Nazarbajev az elnök.

A Kirgíz Szovjet Szocialista Köztársaság

Kazahsztánnal ellentétben Kirgizisztán lakossága folyamatosan növekedett, és az 1926-os 1 millió-ról 1989-re 4,257,755-ra nőtt. A lakosság többnyire etnikai kirgíz, de a szovjet deportálások miatt jelentős számú csecsen és ingus ember is él(t) az országban.

Lenin elvtárs Biskekben

A függetlenség elnyerésekor Biskekben volt a legnagyobb számú orosz kisebbség, a lakosság mintegy 22%-a, valamint a 13%-os üzbég kisebbség a Fergana-völgyben, ahol 1990-ben etnikai tisztogatást rendeztek és még továbbra is feszült a helyzet (erről hamarosan lesz poszt).

A Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság

A Tádzsik ASzSzK az Üzbég SzSzK része volt, amikor 1929-ben leválasztották róla és megkapta a szovjet szocialista köztársaság státuszt, amivel megszületett a Szovjetunió legkisebb köztársasága. Fővárosa az 1920-ban még csak 3000 lelket számláló Dyushanbe volt, amit a leválasztásakor Stalinabad-ra kereszteltek át, és csak a desztálinizáció során kapta meg a ma is használatos Dusanbe elnevezést.

A Szovjet Tádzsikisztán (propaganda)lap-ot olvasva

A köztársasági rang elnyerésével megkezdődött a valamilyen szintű nemzetiesítés. 1926-ban jelent meg az első tádzsik nyelvű újság, valamint állami iskolákat alapítottak, mind gyerekek és felnőttek számára, hogy alapoktatásban részesülhessenek. A központi kormányzat tádzsik hivatalnokokat is elkezdett képezni.

Az ideológiai vallásellenesség miatt a mecseteket bezárták és betiltották a nők arcát és teljes testét elfedő paranja-t és faranji-t (felszabadították a nőket is!).

A szovjet időszak alatt Tádzsikisztán gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül, de továbbra is a Szovjetunió legalacsonyabb életszínvonalával rendelkezett.

A Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság

A türkméneket nem itatta át annyira a forradalmi hangulat az orosz polgárháború során, így ide nem hívták kifejezetten a Vörös Hadsereget. Amikor a forradalmat mégis "exportálták", jelentősebb lázongások kezdtek, amik többször fellángoltak az 1920-as és 1930-as években (úgynevezett baszmacsi lázadások). Természetesen ezek a megmozdulások hivatalosan (!) jelentéktelenek voltak.

A szovjetek által elhozott erőltetett kollektivizálás és egyéb extrém társadalmi-gazdasági változások a nomád állattenyésztés megszűnését okozták és az 1930-as évekre a türkmének többsége letelepedett. A hagyományos türkmén életstílus megszüntetésére hozott erőfeszítések új családi, politikai, vallási és kulturális jelenségekhez vezettek. Csak úgy mint az egész Szovjetunióban, a vallási intézmények bezárásra kerültek és csak néhány muszlim hagyomány maradt meg a hétköznapokban (mint temetkezés és a fiúk körülmetélése).

A Türkmén SzSzK egy korabeli bélyegen

Jelentős számú orosz, valamint egyéb szláv és kaukázusi vándorolt a városokba. Szerény ipari fejlesztés és ásványkincs-kitermelés kezdődött.

Az 1980-as évek közepén kipattanó korrupciós botrányt leszámítva, amibe belebukott a hosszú ideje regnáló Muhammetnazar Gapurow első titkár, Türkmenisztán csendes köztársaság volt. Az országot kicsit váratlanul érte a Szovjetunió felbomlása, de a kommunista vezető Szaparmurat Nyijazov vezetésével kikiáltották a függetlenséget (az azt jóváhagyó referendum után), a Türkmén SzSzK Kommunista Pártját átnevezték Türkmenisztáni Demokratikus Párttá és a jelenleg létező kommunista pártot illegalitásba száműzték.

Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság

1928-ban, még Tádzsikisztán 1929-es leválasztása előtt Üzbegisztánban is megindult a kollektivizálás. A második világháború során jelentős ipart telepítettek az országba a Szovjetunió nyugati területeiről, ami sok oroszt és ukránt vonzott magával, megváltoztatva itt is a demográfiai helyzetet. Ezen felül, Sztálin egyéb, kollaboráló (vagy azzal gyanúsított) népcsoportokat is telepített az országba, pl. koreaiakat, csecseneket és krími tatárokat.

A vallásellenesség jegyében bezárták a vallási iskolákat és a mecseteket, amelyeket vallásellenes múzeumokká alakítottak. Az intézkedés pozitív oldala az írás- és olvasástudatlanság teljes felszámolása volt, még vidéken is (míg a "felszabadulás" előtt csak néhány százaléka volt írástudó a lakosságnak, a szovjet időszak alatt ez gyakorlatilag 100%-ra növekedett).

Egy poszter az Üzbég SzSzK megalapításának 20-ik évfordulójára

A második világháború alatt taskenti központtal létrehozták a Közép-Ázsiai Muszlim Igazgatótanácsot, ami többnyire a vallásellenes propaganda eszköze volt.

Az 1920-as és 1930-as években elkezdődött Taskent, a főváros iparosítása. 1966. április 26-án a várost egy Richter-skála szerinti 7,5-es földrengés elpusztította (ami megmagyarázza, hogy miért kell a metrót is földrengésbiztosra építeni). A Szovjetunió széthullása előtt közvetlenül Taskent egyébként a negyedik legnagyobb város volt a Szovjetunióban.

Az 1960-as évek hatalmas, de ökológiailag katasztrofális fejlesztése volt a gyapjútermelés növelése, ami az Aral-tó kiszáradásához vezetett.

Iszlam Karimov, az 1989-ben kinevezett kommunista vezető jelenleg is Üzbegisztán elnöke a Népi Demokratikus Párt színeiben. Üzbegisztánban számos terrorakciót hajtottak végre a függetlenség elnyerése óta, amit a kormány az iszlám radikálisoknak tulajdonított (Turkesztán iszlám radikalizálódásáról készülőben a poszt).