Nem csak a Selyemút látványosságaiért érdemes ellátogatni Üzbegisztánba, hanem a kulináris élvezetek miatt is.

Éppen ez a célja egyébként a "Finom Üzbegisztán" nevű kezdeményezésnek is, mégpedig hogy az ország a különleges konyháján keresztül is hírnevet szerezzen.

Nézzük meg hát mire lehet büszke egyik illiberális elvtársunk és népe.

Habár maga a független Üzbegisztán nem hosszú időre nyúlik vissza, a konyhájuk annál inkább, és ellentétben a nomád szomszédaikkal, az üzbégek letelepedett életformát folytattak, ami fontos tényező volt az élelmiszer-termelésben és következésképpen a nemzeti ételek kialakulásában.

Számos gyümölcs (alma, dinnye, barack, szőlő, cseresznye stb.) és zöldség (uborka, paprika, paradicsom, tök stb.) megterem az országban, amelyeket télen többnyire szárított formában fogyasztanak.

A leginkább fogyasztott hús a bárányhús, de a marha- és lóhús-fogyasztás is jelentős, míg a teve- és kecskehús aránya nem annyira jelentős.

Az úgynevezett tandoor kemencében sütik a nan-t (lapos kenyeret), amelyet tölthetnek hagymával vagy hússal, valamint megszórhatják szezámmaggal vagy feketeköménnyel. A kenyeret magában is lehet fogyasztani, teával kísérve, és minden ételhez is felszolgálják.

A tea (abból is a zöldtea) természetesen az üzbégek nemzeti itala is, amelyet többnyire tej és cukor nélkül isznak. Taskentben a fekete teát részesítik előnyben. Az üzbég társadalom fontos színtere a "csojhona" (teaház), ami egy árnyékolt, ideális esetben egy hűsítő forrás mellett elhelyezkedő tér nagy, hagyományos szőnyegekkel leterített ágyakkal, amelyek közepén alacsony asztal áll.

A leghíresebb fogás a palov, vagyis plov (amit egyébként minden térségbeli ország a nemzeti ételének tekint), amelyet rizsből, kockázott húsból, hagymából és reszelt répából készítenek. Variálás céljából hozzá lehet még adni, csicseriborsót, mazsolát és/vagy borbolyát.

Általában a háztartás feje, vagyis a feleség készíti, de különleges alkalmakkor, mint pl. esküvő, a férfi feladata a főzés, és a bográcsból akár 1000 főt is megvendégelhet. Hagyományosan evőeszközök nélkül, jobb kézzel fogyasztandó de néha kanál használata elfogadott.

Egy másik híres fogás a surpa (surva vagy sorva), amely nagy, zsíros (bárány)hús-darabokból és friss zöldségekből készített leves.

A norin és lagman tészta-alapú fogások, amelyeket lehet levesként vagy akár főételként is fogyasztani.

A manti (vagy kaszkoni), csucsvara és szomsza (szamsza, szamóza) kicsi tészta-táskák hússal vagy zöldséggel töltve.

Főételként gyakran szolgálnak még fel dimlama-t, ami egy türk pörkölt féleség húsból, hagymából, krumpliból és zöldségekből, néha akár gyümölcsökből is.

Említésre méltó még a buharai zsidó konyha, amely a kóser étkezési szokások betartásával egy külön árnyalatot ad a helyi összetevőkből készült ételeknek. A legtipikusabb ilyen étel az osi szabo (os szavo, oszovoh), amely rizsből, húsból és zöldségekből, valamint különleges édes és savanyú ízt adó gyümölcsökből az éjszaka folyamán lassan főzött Sabbat ebéd.

A teán kívül népszerű ital még az ajran, ami egy hűtött joghurt ital és természetesen nyáron fogyasztják előszeretettel, de azért a forró teát semmi sem helyettesítheti.

Érdekesség, hogy szekuláris állam lévén, bár nem annyira széleskörűen mint Nyugaton, a bor is népszerű. Az országban 14 borászat van, amelyből a legrégebbi és leghíresebb a szamarkandi Hovrenko Borászat, amely helyi szőlőből számos desszert bort készít.

Vajon sikeres lesz-e a Finom Üzbegisztán kezdeményezés?

Ezt nehéz megmondani.

A Selyemút örökségei miatt viszont mindenképpen érdemes ellátogatni Üzbegisztánba.