Az üzbég hónap keretében, a Haza Védőinek napja és az üzbég határőrök napjáról szóló galéria után következzen most egy szösszenet Üzbegisztán, sőt, egész Turkesztán (leg)erős(ebb) emberéről, Üzbegisztán elnökéről, Iszlam Karimovról.

Hiányos biográfia, meredeken felívelő karrier a volt kommunista pártban és a "demokratikus" Üzbegisztán megteremtése - a lehető legjobb jellemzője "illiberális elvtársainknak/barátainknak".

A cikk az "illiberális elvtársaink/barátaink" állandó oldal része lesz hamarosan.

Mielőtt beszippantotta volna a "szent eszme"

A hivatalos életrajza szerint Karimov 1938. január 30-án született Szamarkandban, szülei állami tisztviselők voltak. Innen üresség, és 1960-ban tűnik fel újra, amikor munkába áll a TasSzelMas (taskenti mezőgazdasági gépgyár) üzemében.

Hivatalos források hiányában csak nem hivatalos beszámolók és "pletykák" terjednek a több mint 20 éves "üres időszakról".

Minden bizonnyal szegény családba született - hatodikként a hétből, az apja kétkezi munkás volt, míg az anyja háztartásbeli (de a hivatalos életrajz szerint természetesen állami tisztviselők voltak). Állítólag gyerekotthonban nőtt fel, mert még születése előtt 2 évvel a "hivatalos" apját ismeretlen okokból börtönbe zárták és szabadulásakor intézetbe rakták a 3 éves Iszlam-ot.

Megállapíthatjuk, hogy ezek szerint az anyai ösztön nem nagyon munkálkodott az anyában.

"Elvtársunk" biológiai apja egyébként vagy tádzsik vagy zsidó származású (a neve ismeretlen), amit mind a szekuláris mind a vallásos ellenzék a szemére is vet az "illiberális" elnöknek.

Életkép a 30-as évek Üzbég SzSzK-jából

A második világháború kezdetén a gyerekotthonok megteltek, így a hatóságok arra kérték a szülőket, hogy lehetőleg vigyék haza a gyerekeket. Így lett Iszlam-mal is, de a háború végén, amikor 7 éves volt, ismét visszarakták az intézetbe, ahol állítólag kitűnő tanuló volt, de más információk szerint elhíresült dinnyetolvaj is volt a szamarkandi bazárokban.

A gyerekotthonból a törvényi felnőttkor elérésekor "szabadult". A Közép-ázsiai Politechnikumban és a Taskenti Nemzetgazdasági Intézetben szerezte meg mérnök, valamint közgazdász diplomáját.

A hivatalos életrajz szerint sem tartott ki sokáig a TasSzelMas-nál, és 1961-1966 között már a Cskalov-Taskent repülőgépgyár komplexumban dolgozott mérnökként. 1964-ben elvette Natalia Petrovna Kucsmi-t, de Pjotr fiuk születése után el is váltak. Pjotr Moszkvában él, és nincs arról információ, hogy valaha is járt-e azóta Üzbegisztában.

Aztán nagyot fordult a világ Iszlam-mal (vagy "kidőlt a föld a sarkából"?).

Előre a lenini úton!

1966-ban állást kapot az Állami Tervhivatalnál.

1967-ben ismét megházasodott, de most szerencsésebben választott, mert az új felesége, Tatyjana Akbarovna családja nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett. A hölgyemény pedig kutató/elemző volt az Üzbég Tudományos Akadémia Gazdasági Intézetében.

Tatyana most már First Lady

És innen nem volt megállás. A ranglétán való gyors lépkedése felkeltette a tagköztársaság két leghatalmasabb emberének a figyelmét: az első titkár Saraf Rasidov-ét, valamint a szamarkandi klán fejéét, Iszmail Jurabekov-ét.

Rasidov jó elvtársból rossz elvtárs lett

1983-ban Iszlam-ot az Üzbég SzSzK pénzügyminiszterévé tették meg, de még ebben az évben sajnos elvesztette egyik jóaakaróját, Rasidov első titkárt, akit ugyan a nép szeretett, de Moszkvában tolvajnak tartottak (mert kozmetikázta a gyapottermelési számokat és hát állami pénzeket is zsebre tett), és öngyilkos lett ugyanezen év október 31-én. Az is lehet azonban, hogy Rasidov úrnak asszisztáltak az öngyilkossághoz.

A korrupció a közép-ázsiai vezetőség megtisztításához vezetett, így Iszlam-nak hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy jóakaróját a szovjet hivatalos kommunikáció már ellenségnek tekintette. Biztos nagyon nehéz lehetett szegénynek, de azért valahogy csak túltette magát rajta. Üzbegisztán függetlenségének elnyerése után Iszlam azért rehabilitálta egykori jótevőjét. Rasidov lánya, Szareja egyébként 1997. augusztusa óta az emberi jogok parlamenti biztosa.

Kicsit sem irónikus.

Érdekes módon, a másik jóakaró, Jurabekov szerencsésen megúszta a korrupció-ellenes "műveleteket" és 1985-ben az Üzbég SzSzK Minisztertanácsának helyettes elnöke lett. 1986-ban Iszlam-ott kinevezik az Állami Tervhivatal élére.

1989. júniusában az Üzbég Kommunista Párt első titkára lett, majd 1990. március 24-én az Üzbég SzSzK elnöke.

Így jött el 1991. augusztusa, amikor a Szovjetunió már gyakorlatilag összeomlóban volt és a tagköztársaságok sorra kiáltották ki függetlenségüket.

Éljen a függetlenség, éljen az illiberalizmus!

Iszlam ügyesen megtartotta hatalmát, de még Jurabekov is a hatalom körül ólálkodott, kisebb szünetekkel, egészen 2004-es teljes nyugdíjba vonulásáig vagy kényszerítéséig. Pletykák szerint Jurabekov állhatott az 1999. február 16-i taskenti bombarobbantás-sorozat mögött.

A hivatalos életrajz szerint Iszlam-ot 1991. december 29-én az Üzbég Köztársaság elnökévé választották, több induló közül(!).

1995. március 26-án népszavazáson egészen 2000-ig ismét bizalmat szavaztak neki.

Milyen ismerős fotókompozíció

2000. január 9-én, "választást tartalmazó" (idézet az üzbég elnök weboldaláról) szavazáson ismét őt választották elnöknek.

2002-ben az istenadta nép megszavazta, hogy az elnöki ciklus 5 évről 7-re nőjön.

Így a 2007. december 23-i, ismét csak "választást tartalmazó" szavazáson Iszlam győzött. Micsoda meglepetés!

Legutóbb 2015. március 29-én hívták úrna elé a választópolgárokat, csak tudnánk minek.

A független ország elnökeként nagyon hamar rájött, hogy hatalmát három dolog veszélyeztetheti, mégpedig Oroszország, a szekuláris ellenzék, valamint az iszlamista ellenzék. Ennek következtében Iszlam erősen korlátozza a politikai véleménynyilvánítást, valamint a lehető legtöbb hatalmat magához vonta, mint pl. a bírók kinevezésének jogát, az amúgy is jelentéktelen parlament szinte játékszeri feloszlatásának jogát, valamint olyan törvényeket hoz, mint pl. a legabszurdabbnak tűnő "Törvény az Elnök Becsületének és Méltóságának a Védelméről".

Szerintem mindannyian tudjuk ez mit takar.

További rendelkezései például, hogy magát és családját örökre törvényfelettivé emelte (immunissá esetleges jövőbeli nyomozás esetén), hogy az iszlámhoz való hűség nem lehet feljebb álló mint az ország vezetőihez való hűség és betiltotta az arab nyelv tanulását, valamint bezáratta a biliárd termeket.

Becslések szerint a rezsim kb. 7000 politikai foglyot ejtett, akik sokszor kínzás áldozatául esnek.

Lenin sem élt örökké

Minden illiberális elvtárs szembenéz a csúnyán múló idő problémájával, és a végén az idő győzedelmeskedik.

Így lesz ez Nazarbajev-vel is Kazahsztánban, Berdimuhammedov-val Türkmenisztánban és Karimov-val Üzbegisztánban is.

Eredetileg ugyan, lánya Gulnara Karimova szerepelt a lehetséges utódok között, de 2013-ban pénzmosásért házi őrizetbe vették a hölgyeményt, majd 2014-ben vád alá helyezték 65 millió USD elsikkasztásáért. Kegyvesztettsége azzal kapcsolható össze, hogy megromlott a kapcsolata lánytestvérével és az anyjával, valamint a titkosszolgálatok fejével, Rusztem Inojatovval való rivalizálás.

A trónörökés tehát még kerestetik.

Pedig egy egész országot örökölni nem lett volna semmi - de tény, hogy több gond van vele, mint 65 millió USD elsikkasztásával