Elérkeztünk utolsó isztánunk, Kazahsztán függetlenségi évfordulójához, amelyet december 16.-án ünnepelnek.

A megszokott módon következzen egy kis történelmi áttekintés a jeles nap előtt, ami többnyire egyébként a blogon már megjelent részletesebb hasonló témájú cikkek összefoglalója.

A kazahok eredete

A kazah egy türk népcsoport, amely Kazahsztán többségi lakosságát teszi ki, de kisebbségben élnek a szomszédos országokban is.

A kazah identitás a 15.-ik században kezdett kialakulni a Kazah Kánság megalapításával egy időben, amelyről lesz még szó később.

Magáról a kazah elnevezés eredetéről számos elmélet született már, például, hogy a török "qaz" ("vándorolni") szóból, vagy hogy a prototürk "khasaq" (kerekes kocsi jurta és ingóságok szállítására) szóból ered.

Vaszilij Radlov, egy híres türk nyelvész és Veniamin Judin orientalista szerint a "qazğaq" főnév a "qazğan" igéből ered, ami azt jelenti, hogy megszerezni, vagy szert tenni valamire, és így az elnevezés egy olyan személyre utal, aki profitra vagy nyereségre szeretne szert tenni.

A türk "qazaq" szónak olyan jelentése is van, hogy "szabadság" vagy "szabad emberek".

Orosz nyelvű források sokáig helytelenül kirgizként utaltak a népcsoportra.

A kazah nyelv a türk nyelvcsoport kipcsak (északnyugati) ágához tartozik, amelyet a 19.-ik században arab ábécével írtak, majd cirillel, aztán egy kis időre ismét arabbal, aztán a korai szovjet időkben latinnal, végül 1940-ben ismét visszatértek a cirillre.

A modern kazahok elődei, a muszlim vallás felvétele előtt a sámánizmust, tengrizmust, zoroasztrizmust és buddhizmust követték különböző időszakokban.

A középkor előtt

Már az i.e. 500 körül jelen volt a hun népcsoport az ország területén, akiknek a megerősödése később számos más kisebb népcsoport nyugatabbra vándorlását vagy a hunokba való beolvadását eredményezte.

Az i.sz. 6.-ik század közepére a hunokból visszamaradt, valamint kelet felől bevándorló türkök megalapították a Göktürk Kánságot, amely később kettészakad, majd újra egyesül, majd eltűnik a történelem süllyesztőjében.

Az i.sz. 8-9.-ik században Kazahsztán déli részére megérkeznek az arabok, a nyugati részét pedig az oguz türkök uralják egészen a 11.-ik századig.

Kazahsztán egyes területeit is uralta a már Üzbegisztán esetében is szóba került Karakanida birodalom, amely a szeldzsukokkal való harcban omlott össze később.

A 13.-ik század elején viszont a történelem színpadjára lép Dzsingisz kán, és uralma alá hajtja a legtöbb közép-ázsiai népet, így a kazahokat is.

Halála után még a 15.ik század elejéig az örökösei uralták sikeresen a területet.

Megszületik a kazah állam

1465-ben alakult meg a Kazah Kánság, az Arany Horda egyik utódállamaként, ami a kazah nemzet és államiság kezdete.

Az államalapítás Janibek és Kerej kán nevéhez fűződik (1465-1480), melyek közül eleinte az utóbbi gyakorolta a hatalmat, és csak halála után vált egyeduralkodóvá Janibek kán.

Kerej kán fia, Burunduk lett a harmaik kán (1480-1511), akinek uralkodása alatt a kazahok már egy 50 000-es létszámú hadsereggel büszkélkedhettek.

Kaszim kán uralma alatt (1511-1518) a kánság jelentősen megnövelte területét, valamint ő alkotta meg a kazahok első törvénykönyvét.

A következő jelentős időszak Salqam-Jangir kán (1629-1680) és Tauke kán (1680-1718) uralkodásának idejére esik, akiknek uralmát többnyire a Kazah Kánságot elpusztítani kívánó Zunghar Kánsággal való harc töltötte ki. A zungharok a mahájána buddhizmus követői voltak, és vezetőjük, Erdeni Batur azt a célt tűzte ki, hogy visszaállítja a mongol Dzsingisz kán birodalmát (eddigre azonban a kazahok és a kirgízek már áttértek az iszlám vallásra).

A harcok meggyengítették a kazahokat (a lakosság harmada veszett oda) és Tauke kán halálával a kánság három részre (zsüz-re) szakadt: Nagy-, Középső-, Kis-Zsüz. Mindegyik zsüznek saját kánja volt.

Tauke kán, az állandó harcoláson kívül egyébként továbbfejlesztette a törvénykönyvet.

Ablai kán (1771-1781) a Középső-Zsüz kánjaként sikeresen elfoglalta a másik két zsüzt és újraegyesítette a kazahokat, azzal a céllal, hogy megvédje a törzseket az egyre fenyegetőbb Orosz Birodalommal és a kínai Csing-dinasztiával szemben.

Keneszari kán (1841-1847), Ablai unokája volt az utolsó kazah kán és az oroszok ellen vezetett nemzeti felszabadítási mozgalom vezetője. A kezdeti lendülete sajnos kifulladt, többek között azért, mert az egyik törzs vezetője, Ormon kán elárulta. Lefejezték és fejét elküldték az oroszoknak, akik ezért megjutalmazták Ormont, akire, nem alaptalanul, ráragadt az áruló címke.

Az utóbbi időben Keneszari kánra nemzeti hősként kezdtek el tekinteni a kazahok.

Medve a sztyeppéken

1731-re a zsüzök közötti rivalizálás odavezetett, hogy az Orosz Birodalom szépen sorjában elfoglalta őket, vagy legalábbis megszüntette a klasszikus értelemben vett függetlenségüket.

A kazahok nem választhatták saját vezetőiket (eltörölték a kánságot), nem küldhettek képviselőket a birodalmi törvényhozásba és az adószedést is orosz hivatalnokok végezték, valamint szegregációs törvényeket is bevezettek.

A kazah sztyeppéket 1822 és 1848 között teljesen beolvasztották az Orosz Birodalomba, amelyet a kazahok természetesen nem vettek jó néven, így 1836 és 1838 között Iszataj Tajmanuli és Makhambet Utemiszuli vezetésével lázadás tört ki, majd 1847 és 1858 között Eszet Kotibaruli vezetett egy sikertelen szabadságharcot.

Ugyanakkor az oroszok felszabadították a kazahok szolgáit és eltörölték az intézményt 1859-ben. Az orosz uralom az 1890-es évektől gyors tempóban szüntette meg a nomád életmódot is.

1916-ban az egész térség forrongott, mert az orosz birodalmi vezetés eltörölte a közép-ázsiaiak I. vh.-ban való részvételének immunitásáról szóló rendelkezést. Nagyon sok kazah csatlakozott a baszmacsi felkelőkhöz.

Éljen a forradalom!

Sokan nem éljeneztek azért a forradalomnak, amelynek eredményeképpen 1917-ben szekuláris nacionalisták egy csoportja megalapította az Alas Hordát, amely egészen 1920. augusztus 20.-ig állt fenn, amikor aztán a bolsevikok legyőzték őket (is).

A Kazah ASzSzK-t Kirgíz ASzSzK néven alapították 1920. augusztus 26-án, és az Orosz SzFSzK része volt. 1925-ben átnevezték Kazah ASzSzK-ra és 1929-ben lett Alma-Ata a fővárosa. 1936-ban vált szövetségi köztársasággá.

Az 1897-es népszámlálás szerint a teljes lakosság (3,392,751) 81,7%-a volt kazah, míg 10,95%-a orosz, ami az 1920-as és 1930-as években jelentősen megváltozott a kollektivizálás okozta éhezések által.

Az etnikai kazahok 40%-a menekült el vagy esett áldozattul ezeknek az éhezéseknek. A hivatalos statisztikák szerint Kazahsztán 1926-os 3,6 milliós lakossága 1939-re 2,3 millióra csökkent.

Az 1950-es, 1960-as években bátorították a szovjet állampolgárokat, hogy költözzenek a KSzSzK szűz földjeire. Többnyire oroszok érkeztek, aminek köszönhetően számuk meghaladta a helyi lakosság számát és aminek köszönhetően a kazah nyelv használata és jelentősége számottevően lecsökkent.

A kollektivizálás mellett még erőteljes iparosításba, valamint olaj- és gázkitermelésbe is kezdtek. Az 1970-es évekre jelentős mennyiségben bányásztak urániumot, ónt és kobaltot.

Szintén az 1970-es években épült meg az Ili folyón és a Balkas tavon a vízerőmű, amelynek hatalmas gazdasági jelentősége volt/van az energiaellátásban, valamint az öntözésben is.

Azt már említeni sem kell, hogy a Bajkonúr űrállomás, amit 1955. június 2-án adtak át, Kazahsztán területén található (és még 2050-ig biztosan Oroszországot illeti a bérlési jog).

A változás szele (glasznoszty és peresztrojka) Kazahsztánban is felébresztette a népet. Az 1986-os felkelésről itt írtunk. Ennek ellenére, Kazahsztán volt az utolsó tagköztársaság amelyik kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól. Jelenleg is az akkori kommunista vezető, Nazarbajev az elnök.

Illiberális demokráciát!

Nurszultan Nazarbajev 1989. szeptemberében váltotta Gennadij Kolbint az ország élén.

Nazarbajevet 1991. december 1.-jén választották újra a Kazah SzSzK elnökének. Az újraválasztott elnök első lépése az ország átnevezése Kazah Köztársasággá volt 1991. december 10-én. Ugyanazon év december 16-án pedig a kazah Legfelsőbb Tanács megszavazta és kikiáltotta az ország függetlenségét.

A Szovjetunió szétesése, úgy mint minden volt tagköztársaságban, gazdasági visszaeséssel járt, valamint újra megerősödött az iszlám. Bár Kazahsztán jelentősen fejlettebb a többi isztánnál, a hatalmas olaj- és gázvagyon miatt, a gazdaság diverzifikálása egy hatalmas kihívás, valamint Nazarbajev elnök úrnak lassan az utódlásra is gondolnia kell.