1986: Zheltoksan

Ezen év utolsó hónapjában (zheltoksan=december) diáklázadás tört ki az egykori Alma-Ata-ban, a Kazah SzSzK és a független Kazahsztán egykori fővárosában.

Habár semmilyen évfordulója nincs az eseménynek, a téma azért merült fel, mert ismerőseimmel nemrég beszélgettünk róla és mert a Zheltoksan utcában lakom, amit egyébként a szovjet időkben "Béke" utcának hívtak, és sokan, főleg az oroszok közül még most is ezt a régi elnevezést használják. (A Kazahsztánban történt átnevezésekről nemsokára készül egy külön poszt).

300px-independence_monument_zheltoksan.jpg

1986. december 16-án a szovjet pártfőtitkár elfogadta a Kazahsztáni Kommunista Párt elsőtitkárának, Dinmukhamed Konayev-nek a lemondását (aki egyébként etnikai kazah volt és 1964 és 1986 között töltotte be a pozíciót) és helyére az orosz Gennadiy Kolbin-t nevezte ki, aminek hírére december 17-e reggelén békés diáktüntetések kezdődtek Alma-Ata-ban.

konayev.jpg

Konayev elvtárs

Egyébként maga Konayev kérte egy orosz személy kinevezését a helyére, azzal a céllal, hogy megállítsa Nurszultan Nazarbajev (első es jelenlegi elnök) előretörését a párton belül. Konayev ezzel kapcsolatban azt írta a könyvében, hogy Gorbacsov nem kérdezte meg, hogy kinek hagyná a posztját, hanem csak annyit mondott, hogy "egy jó elvtársat küldünk majd".

200-300 diák gyűlt össze a Brezsnyev téren a Kozponti Bizottság épülete előtt. A tüntetők száma gyorsan 1000-5000-re duzzadt, ahogy egyre több diák csatlakozott a megmozduláshoz.

kazakhnewspaper.jpg

Kolbin, a "jó elvtárs" a Szocialista Kazahsztán december 17-i címlapján

 

A TASZSZ így jelentette a helyzetet (saját fordítás):

Egy csoport diák, nacionalista elemek által felbuzdítva tegnap este és ma ellepte Alma-Ata utcáit, hogy elégedetlenségét fejezze ki a minapi plenáris ülésen hozott döntésekkel kapcsolatban. Huligánok, paraziták és más antiszociális elemek kihasználva a helyzetet törvényellenes cselekedetekhez folyamodtak a törvény és a rend képviselőivel szemben. Felgyújtottak egy élelmiszerboltot, személygépkocsikat és inzultálták a városlakókat.

Szemtanúk szerint a tüntetőknek vodkát, kábitószereket és szórólapokat osztogattak, ami alapján megállapitották, hogy a megmozdulás nem spontánjellegű volt.

Azonban a TASZSZ és a "szemtanúk" jelentései nem egészében fedték a valóságot, és természetesen szó sem volt semmilyen nacionalizmusról vagy függetlenségről. A diákok csak Gorbacsov döntése ellen tüntettek.

prezident_kunine_arnalgan_mlimet_27077_101.jpg

A Központi Bizottság kirendelte a hadsereget, önkénteseket, kadétokat, rendőröket és a KGB-t a tér védelmére. Azt kapták feladatul, hogy kordonnal kerítsék körbe a teret és készitsenek videofelvételt a tüntetőkről.

A helyzet akkor eszkalálódott, amikor a hadsereg parancsra elkezdte a tömeg feloszlatását délután 5 körül. A tüntetők és az erőszakszervezetek közötti összetűzések egész éjszaka folytatódtak a téren és Alma-Ata más részein.

Másnapra a zavargások kiterjedtebbé váltak, és számos utcán, egyetemen és kollégiumban folytak. A hatóságok csak a harmadik napra lettek úrrá a helyzeten.

Az Almaty eseményeket egyébként kisebb tüntetések követték Shymkent-ben, Pavlodar-ban, Karagandaban és Taldykorgan-ban.

A résztvevők számáról egyébként különböző becslések készültek. Az első moszkvai jelentések 200 tüntetőről számoltak be. A Kazah SzSzK hatóságainak későbbi jelentései szerint 3000 ember vehetett részt a megmozdulásban. Más becslések 30-40 000 résztvevőről számolnak be, akik kozül 5000-et tartóztattak le és börtönöztek be, míg a megmozdulás vezetői szerint 60 000 kazah vett részt a tüntetéseken.

A halálesetekkel kapcsolatban szintén ilyen homályosak a részletek, mert a Kazah SzSzK kormánya szerint egy diák és egy rendőr vesztette életét, mig az USA Kongresszus könyvtárának forrásai szerint legalább 200 ember halt meg vagy lett kivégezve rögtön az események után, és megint más források szerint akár több mint 1000 áldozat is volt.

zheltoksan1.jpg

Egy állitólagos KGB tiszt tanúvallomása szerint 168 ember vesztette életét, de ezt a számot se megerősiteni se tagadni nem lehet, mert az eseményekkel kapcsolatos legtöbb dokumentum továbbra is Moszkvában található a KGB és a Szovjetunió Kommunista Pártjának archívumaiban.

Az elmúlt időkben az 1986. decemberi eseményeket Kazahsztán függetlenségi harcának tekintik és 20 évvel később, 2006. szeptember 18-án emlékművet (lent) is állitottak, a Szabadság Hajnala elnevezéssel. A dolog érdekessége, hogy az 1991. márciusi népszavazáson a kazah lakosság 89,2%-a vett részt, amiből 94,1% szavazott a szovjet rendszer megőrzésére. A kazah vezetés, ugyan az utolsó tagköztársaságként, de mégis a függetlenség mellett döntött és 1991. december 16-án ki is mondták a Szovjetunióból való kiválást.

the_dawn_of_liberty_monument_jeltoqsan86_2.jpg

Konayev egyébként 1993-ban, 82 évesen halt meg. Egy sugárút és egy főiskola viseli a nevét Almatyban, és szintén egy főút Asztanában.

És még mi állhatott a tüntetések mögött?

A megmozdulás mélyebb okai valójában a szovjet rendszer gazdasági nehézségeiben gyökerezett, ami jelentős kihatással bírt a változó demográfiai trendekre a Kazah SzSzK két legnagyobb etnikai csoportjának (kazah és orosz) vonatkozásában és növekvő társadalmi és etnikai feszültséghez vezetett.

A kazah születési ráta, főleg az ország déli vidékein emelkedett annak köszönhetően, hogy lecsökkent a gyermekkori elhalálozás. Eközben, az ország nagyvárosaiban, mint Alma-Ata, ahol általában orosz többség volt, a meghirdetett kazahosítás helyett továbbra is folytatódott az oroszosítás. A vezető pozíciókra mindkét csoportból neveztek ki embereket.

A kazahok számának növekedésének köszönhetően egyre több ember áramlott vidékről a városokba, ami élesebb versenyt teremtett a lakó- és munkahelyekért. A kazahok viszont nehezebben tudtak munkát szerezni a sokszor gyenge orosztudásuk miatt, ami pedig kötelező volt. Fordítva viszont nem, tehát ha egy oroszt neveztek ki valamilyen vezető posztra, az ő esetében nem volt elvárás a kazah nyelv ismerete, még abban az esetben sem, ha egy kazah többségű régióban történt.

Röviden tehát folyamatosan növekedett a lakossági elégedetlenség.

Nazarbajev köszöni, még most is elnök

Konayev tehát meg akarta akadályozni Nazarbajev hatalomba jutását, de amint a "jelek" mutatják, ez nem sikerült neki. Ami nem feltétlenül rossz Kazahsztánnak végülis.

nazarbayevwaving.jpg

Ezesetben az az érdekes, ahogy az idő múlásával Nazarbajev nyilatkozatai változtak a Zheltoksan eseményekkel kapcsolatban. (Bár szerintem ez számunkra, mint poszt-szocialista ország, nem annyira meglepő vagy megdöbbentő).

Három érdekes idézet az elnök úrtól (saját fordításban):

Nem véletlen, hogy a szélsőséges gengszterek tavaly decemberben megnyerték maguknak a diákok szociálisan egészségtelen részét, akik nem ismerik az életet, nem immunisak a pletykákra és provokatív jelszavakra, és nem erősödtek meg a munka által. (Népek Barátsága, 9-ik szám, Moszkva 1987)

 

Milyen tragikus események? A legigazibb huliganizmus 18-án történt. A rendőröket ütötték, kövekkel dobálták. Most nem beszélünk róla. A sebesültek között több a rendőr és a katona, mint azok ... (Ekszpressz-Hronyika, Moszkva, 1990. december)

 

Minden ember életében vannak olyan pillanatok, amikor a választás nehézségének problémájával kell szembenéznie. Amikor a téren összegyűlt emberek szétszéledtek a városba, megértettem, hogy egy ilyen probléma előtt állok: vagy cselekszem, vagy nyugodtan visszamegyek a KB épületébe. A másodikat az emberek felé való megbocsáthatatlan árulásnak ítéltem - és igazuk volt! A sort vezetve elmentem velük. (Jobb és bal nélkül [Nazarbajev könyve], Moszkva 1991)