2018 szeptemberi látogatása után a térségbe, Emomali Rahmon elnök Jodgor Fajzovot nevezte ki a Tádzsikisztán keleti részén található Hegyi-Badahsan autonóm körzet élére, amellyel a központi kormányzat igyekszik szorosabb felügyelet alá vonni a területet.

De ez eddig még senkinek sem sikerült.

Hegyi-Badahsan az ország területének mintegy 45%-át foglalja el, de összesen 220 ezer ember lakja csak (Tádzsikisztán népessége 9 millió körül van).

A körzet lakossága beszéli a tádzsik nyelvet, de széles körben használtak a pamíri nyelvek is. Vallásilag iszmaeliták, síita muszlimok (az Aga Khan - amely egy cím, és jelenleg Karim al-Husszeini sah birtokolja - "emberei"). A térségben nincsen ipar, a munkanélküliség a hivatalos 20% helyett meghaladhatja az 50-et is. Jelentések szerint a fő bevételi forrásnak a csempészet minősül.

Rahmon szerint a térséget 5-6 bűnöző irányítja, és felszólította a hatóságokat, hogy ha nem tesznek rendet belátható időn belül, további biztonsági erőket fog küldeni a körzetbe.

De se Dusanbe, se más még soha nem tudta teljes irányítása alá vonni Hegyi-Badahsant. Évszázadokig Kína, Oroszország, emírek és kánok tekintették magukénak a területet, de  a helyiek valószínűleg erről nem tudtak, sőt, azt sem tudhatták, hogy akármilyen birodalmak léteznek-e.

Egyedül talán a szovjet kormány tudta csak ellenőrizni a térséget, hiszen Afganisztánnal és Kínával határos, ezért stratégiai jelentőségűnek számított.

Szintén a szovjet politika része volt, hogy felszámolják az írástudatlanságot, így a helyieket megtanították orosz írásra és beszédre. Az 1970-es években sok pamírit délnyugat Tádzsikisztánba telepítettek, amivel a Tádzsik SzSzK fejlettebb térségeibe akarták integrálni őket, valamint munkaerőt biztosítottak a mezőgazdaságnak.

Cél a függetlenség?

Tádzsikisztán 1991-es függetlenné válása után, a Pamírban is megalakult a függetlenséget zászlajára tűző Lali Badahsan csoport, akik az 1992-ben kitörő tádzsik polgárháborúban a kormánnyal szemben felkelők oldalára állt.

A még szovjet időkben az ország délnyugat részére telepített pamíriakat ezért a kormánypártiak lemészárolták.

Nyugat-Badahsanban is harcok folytak. Egyedül az orosz katonák által őrzött afgán határ mentén, valamint a szintén orosz segítséggel irányítás alatt tartott Horug városában volt rendnek nevezhető állapot.

A térség többi részét nem tudta senki sem irányítás alá vonni, és ez így is maradt még a tádzsik polgárháborút lezáró 1997-es békeegyezményt követően is.

A helyi erős emberek

A tádzsik kormány általában helyi befolyásos figurákra bízta a térség irányítását, akik gyaníthatóan aktívan részt vettek a területen zajló csempészetben is.

De a térség irányíthatatlanságának példájául szolgált az az eset is, amikor 2008 februárjában egy fegyveres csoport megtámadta a Belügyminisztérium horugi épületét, és a minisztérium felszólitására sem adták meg magukat. A lakosság egy része akkor a minisztérium pártját fogta, amely azt a célt tűzte ki, hogy lefegyverezi az ilyen illegális fegyveres csoportokat.

A kormányzat viszont végképp elveszítette a támogatását, amikor Hegyi-Badahsan nyugati 6 kerületét Tádzsikisztán egyéb kerületeibe akarta olvasztani. Ekkor pár száz ember tüntetett a terv ellen, amire válaszul Dusanbe további erősítéseket küldött a térségbe. Ezt sem fogadta jól a lakosság.

2008 júliusában ugyan Dusanbe megállapodást kötött a helyi vezetőkkel, ez közel sem bizonyul tartós és megfelelő megállapodásnak.

A kormányzat, azon kívül, hogy az ország részének tekinti a körzetet, más, fejlesztési felelősséget és terveket nem vállal magára. Ilyeneket egyelőre és többnyire az Aga Khan Alap végzett (az újonnan kinevezett kormányzó egyébként az Alap tádzsikisztáni vezetője).