Kommunizmustól a fundamentalizmusig...
... egyik végletből a másikba.
Több forrásból is arról értesülhetünk, hogy sajnos Közép-Ázsiában is megindult az iszlám radikalizálódása, ami különösen rossz előjel és a kazahsztáni vallási tolerancia politikájának az esetleges kudarcát vetíti előre.
Nazarbajev, tekintve a korát, már meg is kezdte hatalmának átmentését, ami ugyan nem demokratikus, de őszintén szólva még mindig jobb így, mint hogy polgár- és vallásháborúba süllyedjen az ország és a régió, amitől sokan félnek is.
Vagy tévhiteken alapul a félelem?
A Crisis Group 2015. januári jelentése szerint egyre nő azon közép-ázsiaiak száma, akik Szíriába utaznak, hogy az Iszlám Államért harcoljanak. Becslések szerint az elmúlt három évben 2000-4000 ember fordított hátat a szekuláris hazájának, hogy radikálisabb alternatívát keressen, részben a politikai marginalizálódás és a rossz gazdasági körülmények miatt. Adzsihád lehetőséget teremt az elnyomott (politikai, szociális és gazdasági) változás iránti igény kielégítésére.
Az ilyen harcosok esetleges hazatérése hatalmas kihívás elé állítja a térség kormányait, amelyek a jelentés szerint tovább tüzelik a radikalizálódást a valláskorlátozó törvényeikkel és a szigorú rendőri intézkedésekkel.
1991 után
A Szovjetunió összeomlása után a térség kormányai nehezen tudták/tudják kezelni a vallás terjedését, és közben a szegénység is nő (egy-két városi körzetet leszámítva). Mindegyik isztánban a vallás és a vallási szervezetek töltik be a gyenge kormányzás és szociális ellátórendszerek űrjét.
Az üzbégek, Üzbegisztánból és a kirgizisztáni Fergana-völgyből, száma a legnagyobb a dzsihadisták között (akár a 2500-at is meghaladhatja), de a többi isztánból is akadnak bőven. Kirgizisztánban 20 személyről tudnak, de nem hivatalosan akár 300 ember is csatlakozhatott a terrorszervezethez, míg Kazahsztánból legalább 150-en vehették fel a "szent háborút", ami egy 2013. októberében posztolt Youtube-videó alapján derült ki. Tádzsikisztánban hivatalosan 20 ilyen személyről tudnak.
A biztonsági szolgálatok, különösen Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban nem jól felszereltek a radikalizálódó személyek felkutatására és lekövetésére. Az Iszlám Államba való toborzás többnyire helyben történik, de előfordul külföldi vallási iskolákban is (Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Bangladesh-ben).
Eljutni Szíriába nem is nehéz, hiszen Isztambulig vagy egyéb török városig nem kifizethetetlenek a repülőjegyek és minden isztán állampolgára vízummentesen léphet Törökország területére (ezalól az üzbégek kivételek, akik érkezésükkor szerezhetnek 30 napos vízumot).
Az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom
A térséget elhagyó (és talán visszatérő) dzsihadistákon felül sokkal nagyobb biztonsági kockázatot jelent viszont például az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (és hasonló szervezetek) megerősödése, valamint újratöltött céltudatosságuk.
A szebb jövőért?
A megnevezett szervezetet 1998-ban alapították, ami vezetője, Tokhir Yuldashev lebombázásával és halálával 2009-ben meggyengült. Ennek ellenére a szervezet közeli kapcsolatokat ápol az afganisztáni Talibánnal, és habár az Iszlám Államtól távolságot tartottak, Usman Ghazi, a szervezet új vezetője 2014. szeptemberében esküt fogadott az rettegett terrorszervezetnek.
Miért radikalizálódnak?
A fentebb említett gazdasági-társadalmi tényezőkön kívűl sokan egyszerűen ideológiai meggyőződésből is felveszik a "szent háborút". Másokat a feltételezett vagy valós állami diszkrimináció lök ebbe az irányba, sok nő pedig például a "vallástalan" vagy liberálisabb férjtől menekül a radikalizmus karjaiba.
Egy kirgizisztáni parlamenti képviselő elmondta, hogy míg 10 évvel ezelőtt az extrémista bűntettek 1%-át követték el nők, mára a szebbik nem aránya 23%-ra nőtt.
A kormányzati reakciók
Kazahsztán és Tádzsikisztán törvényben kriminalizálta a külföldön folytatott harci tevékenységet, Üzbegisztánban betiltották a külföldi kiképzéseket (ha a helyszínt nem tünteti fel az illető), Kirgizisztánban pedig szigorították a büntetést 8-15 évre, ha valaki külföldön konfliktusban, katonai műveletekben és terrorista- vagy szélsőséges kiképzésben vesz részt.
Oroszország is fél a területén és környékén feltörő radikalizációtól
Csak az üzbég törvény ad lehetőséget felmentésre olyan személyek esetében, akik büntetlen előéletűek és önként adják fel magukat. A többi isztánban ilyen "lehetőség" nincs, és egyéb, esetlegesen pozitív hatású rehabilitációs programokra sem erőforrások, sem politikai akarat nincsenek.
Röviden: a visszatérők esetében a hatóságok nagy valószínűséggel zéró toleranciát tanúsítanának, és ahogy egy orosz hivatalnok fogalmazott, például "Üzbegisztán a határon lelövi őket". A jelentés szerint a visszatérni próbálkozók Kirgizisztánba igyekeznek majd, ahol a hatóságok lazábbak és a társadalom is "nyitottabb".
Vagy mindez csak tévhiteken alapuló riogatás?
A Chatham House gondozásában jelent meg egy elemzés, amely 6 tévhitet próbál eloszlatni a közép-ázsiai radikalizálódással kapcsolatban.
1, Posztszovjet iszlám újjáéledés tanúi vagyunk
Logikusnak tűnik, hogy 70 év ateizmus után sokan a vallás felé fordultak, de a szerzők megjegyzik, hogy nem is lehet újjáéledésről beszélni, hiszen másabb, korlátozottabb formában ugyan, de az iszlám a szovjet idők alatt is létezett, és az 1920-30-as évek teljes tiltásától elrugaszkodva, az 1950-es években "hagyomány" formájában már jelen volt a mindennapi életben.
2, Iszlamizálódás=radikalizálódás
Egy vallásossabb társadalom vajon hajlamosabb-e a radikalizálódásra? Más szóval, attól, hogy a vallásnak nagyobb szerepe van a mindennapi életben, törvényszerű-e, hogy a radikalizmus is felüsse a fejét? Közép-Ázsiában a radikalizálódás sokszor inkább az ellenzékiséget jelenti, amit a kormányok értelemszerűen a saját céljaikból radikálisnak tituláltak.
3, Az "illiberalizmus" és a szegénység okozza a radikalizációt
A szerzők szerint a 3-as állítás sem áljja meg a helyét, hiszen a leggazdagabb Kazahsztánból is kerültek már elő terroristák és a legszegényebb Kirgizisztánból is, miközben ez a két ország a legdemokratikusabb a térségben. A legilliberálisabb Türkmenisztán eddig pélfául el is tudta kerülni a terrortámadásokat, míg a nem sokkal demokratikusabb Üzbegisztán is többnyire sikeresen számolt le a terrorizmussal. Egyedül Tádzsikisztánba bizonyosodott be, hogy a politikai instabilitás és a radikalizmus között kapcsolat van (de ez nem feltétlenül ország- és vallásfüggő).
4, A "földalatti" muszlim csoportok radikálisak
Ismét, ha minden ellenzéki szerveződést radikálisnak bélyegeznek a kormányok, akkor nagyon nehéz ténylegesen megállapítani, hogy igazi radikálisokról van-e szó, vagy csak simán változásra vágyókról, esetleg elszigetelt antiszemitákról és rasszistákról.
5, A radikális muszlim csoportok nemzetközileg összekapcsoltak
Habár relatíve sok közép-ázsiai csatlakozott az Iszlám Államhoz, más országukból származókhoz képest még mindig alacsonyabb az arányuk. Továbbá, a szerzők felmérése szerint a közép-ázsiaiak nem fogékonyak a nemzetközi terrorszervezetek által való behálózásra.
6, A politikai iszlám ellenzi a szekuláris államot
A szerzők szerint az iszlám vallás felé fordulás nem zárja ki a szekuláris államot, sőt, Közép-Ázsia lakosságának többsége nem támogatná a saria törvénykezés bevezetését. A vallás felé fordulás inkább azt jelzi, hogy a lakosság elégedetlen az állam immorális magatartásával.
Eközben Kazahsztánbán
Nazarbajev elnök még szeptember 11-én miniszterelnök-helyettessé nevezte ki a legidősebb lányát (a három közül), Dariga Nurszultanovna Nazarbajevat.
A leendő elnök?
Az ország pedig készül a december 1-i Első Elnök Napja és a december 16-17-i Függetlenség Napja ünnepségekre.