1465-ben alakult meg a Kazah Kánság, az Arany Horda utódállamaként, ami a kazah nemzet és államiság kezdete.

Az államalapítás Janibek és Kerej kán nevéhez fűződik (1465-1480), melyek közül eleinte az utóbbi gyakorolta a hatalmat, és csak halála után vált egyeduralkodóvá Janibek kán.

Kerej kán fia, Burunduk lett a harmaik kán (1480-1511), akinek uralkodása alatt a kazahok már egy 50 000-es létszámú hadsereggel büszkélkedhettek.

Kaszim kán uralma alatt (1511-1518) a kánság jelentősen megnövelte területét, valamint ő alkotta meg a kazahok első törvénykönyvét.

A Kazah Kánság legnagyobb kiterjedése

A következő jelentős időszak Salqam-Jangir kán (1629-1680) és Tauke kán (1680-1718) uralkodásának idejére esik, akiknek uralmát többnyire a Kazah Kánságot elpusztítani kívánó Zunghar Kánsággal való harc töltötte ki. A zungharok a mahájána buddhizmus követői voltak, és vezetőjük, Erdeni Batur azt a célt tűzte ki, hogy visszaállítja a mongol Dzsingisz kán birodalmát (eddigre azonban a kazahok és a kirgízek már áttértek az iszlám vallásra).

A harcok meggyengítették a kazahokat (a lakosság harmada veszett oda) és Tauke kán halálával a kánság három részre (zsüz-re) szakadt: Nagy-, Középső-, Kis-Zsüz. Mindegyik zsüznek saját kánja volt.

Piros: Nagy-Zsüz; Sárga: Középső-Zsüz; Zöld: Kis-Zsüz

Tauke kán, az állandó harcoláson kívül egyébként továbbfejlesztette a törvénykönyvet.

Ablai kán (1771-1781) a Középső-Zsüz kánjaként sikeresen elfoglalta a másik két zsüzt és újraegyesítette a kazahokat, azzal a céllal, hogy megvédje a törzseket az egyre fenyegetőbb Orosz Birodalommal és a kínai Csing-dinasztiával szemben.

Keneszari kán (1841-1847), Ablai unokája volt az utolsó kazah kán és az oroszok ellen vezetett nemzeti felszabadítási mozgalom vezetője. A kezdeti lendülete sajnos kifulladt, többek között azért, mert az egyik törzs vezetője, Ormon kán elárulta. Lefejezték és fejét elküldték az oroszoknak, akik ezért megjutalmazták Ormont, akire, nem alaptalanul, ráragadt az áruló címke.

Az utóbbi időben Keneszari kánra nemzeti hősként kezdtek el tekinteni a kazahok.

Keneszari kán szobra Asztanában

Az oroszok átvették a teljes uralmat a terület felett: a kazahok nem választhatták saját vezetőiket (eltörölték a kánságot), nem küldhettek képviselőket a birodalmi törvényhozásba és az adószedést is orosz hivatalnokok végezték, valamint szegregációs törvényeket is bevezettek.

Ugyanakkor az oroszok felszabadították a kazahok szolgáit és eltörölték az intézményt 1859-ben. Egészen az 1860-as évekig, amikor a cár meghódította Kívát és Buharát is, a kazahok továbbra is rabszolgasorba döntöttek oroszokat és ukránokat. A legjelentősebb rabszolgapiac a Kívai Kánságban működött a 17-ik és 19-ik század között, ahol a 19-ik század első felében kb. 1 millió perzsa és ismeretlen számú orosz rabszolga "fordult meg".

Az orosz birodalmi és a szovjet időszak pedig egy másik történet már.