Ahogy arról a múlt vasárnapi Heti Turkesztánban is szó esett, országszerte aktív tiltakozásba kezdett Kazahsztán lakossága a még március 30-án bejelentett törvénymódosításról, amelynek értelmében 1,7 millió hektár termőföldet terveznek elárverezni.

A tiltakozások miatt végül meghátrálásra kényszerült a kormány (vagyis moratóriumot hirdetett az árverésekre), és Jerbolat Dosszajev gazdasági miniszter május 5-én le is mondott.

A következő országos szintű tiltakozás május 21-re várható, amelyet a hatalom minden erejével igyekszik megakadályozni.

Számít a nép szava(?)

A kormány tervei szerint a termőföldek elárverezése lehetővé tenné, hogy a kihasználatlanul hagyott területeket ismét termővé tegyék, magántulajdonosok keze által.

Az ötlet rögtön társadalmi össztűz alá került a közösségi médiában, majd nagy meglepetésre, április 24-én több száz, több ezer tüntető gyűlt össze a nyugat-kazahsztáni Atyrau városában (lent), akik azon aggodalmukat fejezték ki, hogy az oligarchák már így is felvásárolták az egész országot, nem szabad hagyni, hogy a "szent földre" is rátegyék a kezüket. A tüntetők másik nagy aggodalma, hogy az árveréseknek köszönhetően a földek külföldi, elsősorban kínai tulajdonba kerül(het)nének.

Nem meglepő tehát, hogy a tüntetők olyan molinókkal jelentek meg, hogy "A föld sorsa a nemzet sorsa", valamint "A föld eladása a szülőhaza eladása".

A kormány, hogy letörje a tiltakozásokat, garanciát adott, hogy nem kerülhet külföldi kézbe kazah föld. A földművelésügyi miniszter még április 14-én úgy nyilatkozott, hogy csak kazah állampolgárok, valamint kazah tulajdonú kazahsztáni cégek vehetnének részt az árverésekben, amelyek egyébként az ország termőföldjeinek kb. 2%-át érintik.

Ez a nyilatkozat azonban nem segített sokat a kedélyek lehűtésében, és tucatnyi értelmiségi egy nyílt levelet írt Nazarbajev elnöknek, amelyben arra figyelmeztetik, hogy "legyen óvatos" és "az emberek véleményét figyelembe kell venni".

Később a gazdasági minisztérium és maga az elnök is megerősítette, hogy külföldiek csak bérelhetnék a termőföldet, 10-25 éves időszakra, majd büntetéssel fenyegette meg azokat (a provokátorokat ugye), akik olyan hamis információval hergelik a népet, hogy külföldiek kezébe kerülne a föld.

Április 27-én több száz tüntető gyűlt össze Aktobe városában Kazahsztán északnyugati részén, a következő nap pedig Aktau városában tüntettek pár tucatnyian (lásd lenti videó), de amikor a tömeg magát az elnököt kezdte kritizálni, a rendőrség közbelépett és feloszlatta a gyülekezést.

Számít a nép szava, de azért nix ugri-bugri

A tiltakozásokat látván, a kormány meghátrált és 2017-ig moratóriumot hirdetett az árverésekre, valamint Jerbolat Dosszajev gazdasági miniszter (lent), aki beterjesztette az árveréseket lehetővé tevő törvénymódosítást, május 5-én lemondott.

Egy héttel később, Karim Massimov miniszterelnök szokatlan módon bocsánatot kért az ügy kezelését illetően, valamint bejelentette, hogy egy bizottságot alapítanak, amely arra hivatott, hogy megvizsgálja a kérdést részletesebben.

A bizottságban 75 ember ül, többek között az ellenzéki Szociáldemokrata párt vezetője és számos az intézkedést kritizáló politikai aktivista.

Az ügy miatt lemondott a földművelésügyi miniszter is.

A kormány szokatlan meghátrálásának és engedményeinek ellenére, a május 21-i tüntetés szervezői nem mondták le a "rendezvényt". (A tüntetések ritka jelenségek az országban, főleg 2011, decembere után, amikor a rendőrség lelőtt 16 tüntető olajipari munkást Zhanaozen és Setpe városában).

A hatóságok válaszul több aktivistát letartóztattak és akiket nem tartóztattak le, azoknál házkutatásokat folytattak az ország számos nagyobb városában. Minden esetben illegális tüntetés szervezése volt a vád, amit a vizsgált személyek közösségi médiában megjelentetett posztjaira alapoztak.

Nehéz ügy a földprivatizáció

Kazahsztán már a rendszerváltás óta, a piacgazdaságra való átállás jegyében igyekszik megszabadulni a szovjet örökségnek itt maradt állami tulajdonú kollektív gazdaságoktól, de rendre ellenállásba ütköznek.

Vagy az országgyűlési képviselők ellenállásába, mint ez történt 2003-ban, amikor az Imangali Tasmagambetov vezette kormány le is mondott a bizalom megrendülése miatt, vagy most, amikor ugyan a képviselők támogatják az ügyet, de a nép nem.

A kazahok földhöz való ragaszkodása (habár nomád nép ugye, legalábbis az volt sokáig) történelmi tényezőkkel magyarázandó, ami egészen az orosz cári időkig nyúl vissza, amikor orosz telepeseknek engedték át a kazah földek tulajdonlási jogát. A 18-ik századi orosz-kínai egyezmények, amelyek a két ország közép-ázsiai területfoglalását tett elehetővé, is élesen élnek a fejekben. Ezeknek az egyezményeknek az eredménye egyébként, hogy a muszlim ujgurok, valamint kazah közösségek is jelenleng Kína Xinjiang tartományában élnek.

A legélesebb emlékek pedig a szovjet időszakhoz kötődnek, amikor Közép-Ázsiában ismét számos határátrajzolás történt. Ekkor számos kazah lakosságú terület, mint az Altáj körzet, Omszk, Novoszibirszk, Tyumen és Asztrahán került Szovjet-Oroszországhoz, sőt, Orenburg, Szovjet Kazahsztán első fővárosa is Szovjet-Oroszországhoz került 1925-ben.